1.)
Ne haragudj ránk, Urunk,
és ne emlékezzél többé gonoszságunkra:
íme, elhagyatottá lőn a Szentek városa,
pusztasággá Sion,
és árván maradt Jeruzsálem,
a te szentségednek és dicsőségednek lakóháza,
ahol atyáink téged dicsőítettek.

2.)
Vétkeztünk, s mint a tisztátalanok olyanná lettünk,
mint a falevelek, földre hulltunk,
íme, gonoszságaink, mint a szélvész elsodornak minket:
elrejtetted elölünk arcodat,
és önön gonoszságunk markába adtál minket.

3.)
Lásd meg, Urunk, a te néped sanyarúságát,
és küldd el az Eljövendőt.
Küldd el a Bárányt,
a földkerekség Urát,
küldd el a kősivatagból Sion leányának hegyéhez,
hogy elvegye rólunk fogságunk igáját.

4.)
Vigasztalódjál, vigasztalódjál én népem!
Hamar eljő üdvösséged.
Miért merülsz a gyászba?
Miért fog el ismét a fájdalom?
Ne félj már!
Megmentelek téged,
mert én vagyok a te Urad és Istened,
Izrael Szentje, a te Megváltód.